Ebben a cikkben a
Almási Éva (színművész) lenyűgöző világát fogjuk felfedezni, amely téma világszerte emberek millióinak figyelmét ragadta meg. A
Almási Éva (színművész) eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig mélyreható tanulmányok és elemzések tárgya volt. A történelem során a
Almási Éva (színművész) döntő szerepet játszott különböző területeken, a kultúrától a politikáig, a tudományig és a technológiáig. Ebben a cikkben megpróbálunk megvilágítani a
Almási Éva (színművész) körüli rejtélyeket és bonyolultságokat, átfogó áttekintést nyújtva olvasóink számára, hogy jobban megértsék annak fontosságát és a modern világra gyakorolt hatását.
Almási Éva (Budapest , 1942 . június 5. –) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth - és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész , a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Hajdúböszörmény város díszpolgára. Balázsovits Lajos színész özvegye, Balázsovits Edit színésznő édesanyja.
Életpályája
1942-ben született Budapesten. Szülei Isza Margit és Almási János voltak. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1965-ben.
Már 1960-tól játszott a Petőfi Színházban . Diplomaszerzése után a József Attila Színházhoz szerződött (1965–1968), majd 1968–1987 között a Madách Színház -ban szerepelt. 1987–1991 között a Vígszínház művésznője, majd négy évig (1991–1995) szabadfoglalkozású lett. 1989–1994 között az Aase-díj kuratóriumának tagja volt. 1995–1996-ban a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, azóta ismét szabadfoglalkozású.
2016 . március 16-án választották a nemzet színészévé Psota Irén helyére, akinek az emlékére megalapította a Psota Irén-díjat .
Szinkronszerepei
Színpadi szerepei
Színpadi rendezései
Weingarten: A nyár (1996–1997)
Szilágyi László : Mária főhadnagy (1998)
Osborne: Dühöngő ifjúság (2003)
Filmjei
Játékfilmek
Tévéfilmek
Almási Éva és Huszti Péter 1969-ben
Hangjáték, Rádió
Balogh László: Fekete tó, fekete ég (1967)
Friedrich Dürrenmatt: A szamár árnyéka (1967)
Stehlik, Miloslav: A bizalom vonala (1968)
Hilda Lawrence: Sárga kesztyűk (1970)
Ödön von Horváth: Kazimir és Karolina (1970)
Remenyik Zsigmond: Jordán Elemér első hete a túlvilágon (1970)
Schiller, Friedrich: Tell Vilmos (1970)
Harmath Judit: A tábornok, akinek golyó van a fejében (1971)
Kane, Henry: A nevem: Chambers (1971)
Vészi Endre: A konzervmester vasárnapja (1971)
Stendhal: A besanconi vádlott (1972)
Jókai Anna: Általános foglalkoztató (1973)
Kolin Péter : A vaslovag (1974)
Cooper, Giles: Őrség a hegyen (1976)
Mesterházi Lajos: Regále (1976)
Barca, Pedro Calderon de la: Az élet álom (1977)
Naughton, Bill: Késő éjjel a Watling Streeten (1977)
Tolsztoj, Lev: Anna Karenina (1977)
Csurka István: Defenzív vezetés (1978)
Kazarosz Aghajan: Anahit (1978)
Görgey Gábor: Hosszú telefon (1979)
Vészi Endre: A sárga telefon (1979)
Iván Radoev: Az emberevő (1982)
Georges-Emmanuel Clancier: Tétova szeretők (1984)
Rozewicz, Tadeusz: Az éhezőművész elmegy (1984)
Balázs Attila: Mont Blanc hava (1987)
Krúdy Gyula: A vörös postakocsi (1988)
Erdődy János: Barberina, Európa csillaga (1991)
Spiró György: Gyászhuszár Kft. (1992)
Németh László: Az írás ördöge (1995)
Vaszary János: Féltékenység (1997)
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
További információk
A Színház- és Filmművészeti Főiskola 1965-ben oklevelet szerzett hallgatói
Színészek Filmoperatőrök TV-operatőrök Televíziórendező Kis- és dokumentumfilm-rendező
Almási Éva díjai
A cím jelenlegi birtokosai A cím elhunyt birtokosai
Zenés színészek Színésznők Színészek Operaénekesek Táncművészek Nem került kiadásra: 2000, 2001, 2002, 2011, 2012, 2014, 2016, 2017, 2018, 2019