Venyera–5

A Venyera–5 témája ma nagy jelentőséggel bír, mivel mindennapi életünk több aspektusára is hatással van. Különböző nézőpontok és vélemények vannak a témában, ami miatt ez egy nagyon vitatott téma és nagy érdeklődést vált ki. A történelem során a Venyera–5 számos tanulmány és kutatás tárgya volt, amelyek célja a társadalomra gyakorolt ​​hatásának megértése. Ebben a cikkben a Venyera–5 különböző aspektusait tárjuk fel, és elemezzük relevanciáját a mai világban. A gazdaságra gyakorolt ​​hatásától a populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásáig a Venyera–5 olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket.
Venyera–5
Ország Szovjetunió
ŰrügynökségNPO Lavocskin
GyártóNPO Lavocskin
Küldetés típusaűrszonda
Küldetés
CélégitestVénusz
Indítás dátuma1969. január 5.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
HordozórakétaMolnyija–M
Megérkezés1969. május 16.
Az űrszonda
Tömeg1130 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–5 témájú médiaállományokat.

A Venyera–5 a szovjet Venyera-program ötödik űrszondája volt. A szovjet Vénusz-szonda leszállóegysége méréseket végzett a bolygó éjszakai oldalának légkörében. Feladata megegyezett a korábbi, Venyera–4 jelzésű űrszonda küldetésével.

A leszállóegység

A Venyera-4 mérései alapján a leszállóegységet megerősítették, így az egész űrszonda tömege 1130 kg-ra nőtt. A megerősítés miatt a leszállóegység 2,7 MPa elviselésére is alkalmas lett. Ejtőernyőjét kisebbre tervezték elődeinél, hogy a leszállás gyorsabban történjen. Műszereit a pontosság növelése érdekében továbbfejlesztették.

A küldetés eredménye

Az űrszondát 1969. január 5-én indították. Mivel pályája 25 ezer km-rel elkerülte volna a Vénuszt, ezért a Földtől 15,5 millió km távolságban pályakorrekciót hajtottak végre. 131 napi repülés után 1969. május 16-án 7 óra 1 perckor belépett a Vénusz légkörébe. A Vénusztól 37 ezer km-re leválasztott leszállóegységet először a légkör, majd az ejtőernyő fékezte. Leereszkedés közben a légköri mérések 53 percen keresztül tartottak. 17 km-re a felszíntől megszakadt a kapcsolat a leszállóegységgel. Ennek oka, hogy a külső nyomás elérte a 2,7 MPa-t, amit az egység már nem volt képes elviselni.

Az eredmények felhasználása

A Venyera–5 és Venyera–6 űrszondák közös küldetésükön több mint 70 légnyomás- és 50 hőmérsékletmérést végeztek. Méréseikből adiabatikus változást feltételezve az következett, hogy a Vénusz felszínén 500+-60 °C a hőmérséklet, 10+-4 MPa a légnyomás. Ezen adatokat felhasználva vált lehetővé olyan szondák tervezése, melyek képesek voltak leszállni a bolygó felszínén.

Források