A mai világban a Georgi Dimitrov (politikus, 1882–1949) nagyon fontos és széles közönség érdeklődésére számot tartó téma. A Georgi Dimitrov (politikus, 1882–1949) jelentősége a társadalomra, a gazdaságra és a kultúrára gyakorolt hatásában is megmutatkozik. Mind a szakértők, mind az amatőrök nagy érdeklődést mutatnak e téma iránt, igyekeznek megérteni következményeit és következményeit. Ezenkívül a Georgi Dimitrov (politikus, 1882–1949) egy folyamatosan fejlődő téma, új kutatások és fejlesztések tartják fenn az emberek érdeklődését a tanulmányozása iránt. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Georgi Dimitrov (politikus, 1882–1949)-et és annak hatását különböző területeken, és egy olyan átfogó képet nyújtunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a mai világban gyakorolt hatását.
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
1902-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1919-től, a megalakulásától a Bolgár Kommunista Párt vezetője. 1923-ban emigrált. 1933-ban a Reichstag felgyújtásával vádolták, és a lipcsei per néven elhíresült tárgyaláson végül felmentették. A büntetőeljárás során igen előzékenyen bántak vele, olvashatta a neki küldött leveleket, táviratokat és a nemzetközi újságokat, anyja és nővére pedig látogathatta őt a börtönben. A neki küldött ételcsomagokat rendszeresen megkapta és kölcsönözhetett a börtön könyvtárából. Egyes vélemények szerint ez annak köszönhető, hogy a per során egyezséget kötöttek a GPU-val szabadon bocsátásáról. A per után Dimitrovot Berlinbe szállították, ahol nővére Wilhelm Frick belügyminiszternél kérte szabadon engedését. Bulgária elutasította, hogy befogadja, két társával együtt 1934. február 13-án elvesztette bolgár állampolgárságát, és 15-én megkapta helyette a szovjetet. Február 27-én repülőgéppel szállították át Königsbergbe, onnan pedig Moszkvába. A Gestapo főnöke, Rudolf Diels a következő szavakkal búcsúztatta: „Jó viszonyt akarunk a Szovjetunióval. Ha nem ez lenne a helyzet, nem küldenénk magukat Moszkvába.”
Miután megérkezett a Szovjetunióba, a Kommunista Internacionálé elnöke lett 1935 és 1943 között, és ilyen minőségében hűen végrehajtotta Sztálin minden utasítását. A szervezet 1935-ös VII. kongresszusán ő hirdette meg az új sztálini antifasiszta egységfrontot, majd a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírása után gondoskodott a fasizmusellenes agitáció beszüntetéséről. 1939. szeptember 7-én utasítást kapott Sztálintól, hogy dolgozza ki a Komintern téziseit, amelyet a Végrehajtó Bizottság A háború és a kommunisták feladatai címen néhány nap múlva kiadott. Ebben a szociálfasizmus teóriája érvényesült, vagyis a kommunisták fő ellenségeként a „megalkuvó” szociáldemokratákat jelölték meg. A határozat értelmében az elkövetkező időszakban tilos volt nemzetiszocializmusról rosszat írni, és utasításba adták, hogy az antifasiszta értelmiséget járassák le.
1945-ig Moszkvában élt, majd Bulgária első számú vezetője lett, 1946-tól miniszterelnök, 1948-tól pedig a kommunista párt főtitkára. Kormánya listáját minden esetben benyújtotta a szovjet vezetésnek jóváhagyásra. Egyetlen önálló akciója a Titóval a Balkán egyesítésére vonatkozó terve volt, ám ez Sztálin erős ellenzésébe ütközött, aki durva szavakkal rendreutasította Dimitrovot. Tisztázatlan körülmények között halt meg, Moszkva közelében, miközben gyógykezelésen volt a Szovjetunióban. Ugyanaz az orvos kezelte őt, mint Andrej Zsdanovot, aki szintén kezelése idején lelte halálát.
Emlékezete
A pozsonyiDynamit Nobel Állami Vegyipari Vállalatot 1948-ban róla nevezték át. A gyár elé szobrot állítottak neki.
Szófiában a Lenin-mauzóleumhoz hasonló síremlékben helyezték el. A rendszerváltás után eltemették Dimitrovot és a mauzóleumot lebontották.
Budapesten teret neveztek el róla (ma Fővám tér), ahol 1983-ig mellszobra állt. Ezt egy egész alakos szoborra cserélték, a mellszobrot pedig az akkoriban szintén a nevét viselő Máriaremetei út elejére helyezték át. Mindkét szobor 1992-ben a Memento Parkba került.
A munkásosztály a fasizmus ellen. Beszámoló a Kommunista Internacionále VII. Világkongresszusán; A Szovjetunióban Élő Külföldi Munkások Kiadóvállalata, Moszkva–Leningrád, 1935
A háború és a kapitalista országok munkásosztálya; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1939
A lipcsei pör. Dimitrov okiratai, levelei és feljegyzései; Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, Moszkva, 1944
1945–
G. Dimitrov beszéde a bolgár néphez; Szikra, Bp., 1946
A munkásosztály a fasizmus ellen. Beszéd a Kommunista Internacionále VII. világkongresszusán; Szikra, Bp., 1949 (Marxista ismeretek kis könyvtára)
A kádermunkáról; MDP Központi Vezetősége, Bp., 1949
Bulgária a szocializmus útján; Szikra, Bp., 1949 (Marxista ismeretek kis könyvtára)
Válogatott cikkek és beszédek; Szikra, Bp., 1952
Az ifjúságról; ford. B. Zágon Zsuzsa; Ifjúsági, Bp., 1952
Egységfront, népfront, szocializmus. Válogatott beszédek és írások; vál., szerk., jegyz. Borsi Emil, ford. Juhász Péter, Karig Sára; Kossuth, Bp., 1974
Az antifasiszta harc stratégiájáról; vál., előszó Harsányi Iván, Székely Gábor, ford. Márkus Pál, Tihanyi József, Zalai Edvin; Kossuth, Bp., 1985 (Források)
Jegyzetek
↑Marin Pundeff: Dimitrov at Leipzig: Was There a Deal? In: Slavic Review, Vol. 45, No. 3 (Autumn, 1986), 548. o. „The contact was mainly effected by his sister, Magdalina Barumova, who, together with their mother, regularly visited him in prison”
Hahner Péter: 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 9789639884953
Simon Sebag Montefiore: Sztálin – A Vörös Cár udvara, Alexandra Kiadó, 2009, ISBN 9789633706916
Világtörténelmi enciklopédia: Reader’s Digest válogatás. Főszerk. Csaba Emese. Budapest: Reader’s Digest. 2000. 153. o. ISBN 963-8475-46-3