Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Háborús bűncselekmény-et, kitérve annak fontosságára és a mindennapi élet különböző területein gyakorolt hatásaira. A Háborús bűncselekmény alapvető szerepet játszik a mai társadalomban, mivel a személyes döntésektől a kormányzati politikákig mindenre hatással van. A szövegben végig mélyrehatóan megvizsgáljuk az emberek életére gyakorolt hatását, valamint relevanciáját a szakmai és tudományos világban. Elemezni fogjuk az idők folyamán bekövetkezett fejlődését és a technológiai és kulturális fejlődésre gyakorolt hatását is. Átfogó és kritikus megközelítéssel ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és teljes képet adjon a Háborús bűncselekmény-ről, lehetővé téve az olvasó számára, hogy világosabban megértse annak fontosságát és hatókörét a mai társadalomban.
A háborús bűncselekmény nemzetközi jogi meghatározása a háború szabályait és szokásait megsértő, megszegő cselekménynek (ismert még nemzetközi humanitárius jogként is, azonban a kettő nem azonos fogalom), amely alapján megállapítható az egyéni büntetőjogi felelősség.
kémek, vagy más személyek, akiket tisztességes jogi eljárás nélkül ítéltek el háborús bűnösként bántalmazása, meggyilkolása
települések indokolatlan megsemmisítése, vagy bármilyen objektum lerombolása, ami nem indokolható meg katonai szükségszerűséggel.
A háborús bűncselekmény nemzetközi jogi definiálása az 1899–1907 közötti hágai egyezményekben lett rögzítve, de előtte is ismertek voltak önálló, egymástól eltérő jogi fogalmak. A 20. század közepén a nürnbergi alapelvekben fejlesztették tovább a fogalmat, amit a nürnbergi perek során is alkalmaztak. A definíciós alapokat a Nemzetközi Katonai Törvényszék londoni kartája adta, melyet 1945. augusztus 8-án tettek közzé. A háborús bűncselekmények mellett a karta szövegbe foglalta a béke elleni bűnöket és az emberiesség elleni bűncselekményeket (crimes against humanity) is, melyeket gyakran a háborús időszakok alatt követnek el a háborús bűncselekményekkel párhuzamosan.
Az 1907. október 18-án kiadott IV. hágai könyv 22. cikke szerint „A hadviselő felek joga elfogadni, hogy az ellenségnek okozott károk eszközei nem korlátlanok.” A 20. században több más nemzetközi szerződés vezetett be hadviselési korlátokat. Ezek között egyesek – köztük a hágai és genfi egyezmények, valamint a népirtásról szóló nemzetközi egyezmény – a nemzetközi szokásjog részeinek tekintendőek és mindenek felett állnak, mások pedig csak akkor kötelezőek az egyénekre nézve, ha a szembenálló hatalmak egyike ratifikálta a kérdéses nemzetközi egyezményt, amely rá nézve kényszerítőleg hatályos (ilyen például az ENSZ Alapokmánya).
Jegyzetek
↑Laws of War: Laws and Customs of War on Land (Hague IV); October 18, 1907
↑Report Of The Secretary-General Pursuant To Paragraph 2 Of Security Council Resolution 808 (1993). S/25704. United Nations, 1993. május 3. (Hozzáférés: 2010. október 13.) „35. The part of conventional international humanitarian law which has beyond doubt become part of international customary law is the law applicable in armed conflict as embodied in: the Geneva Conventions of August 12, 1949 for the Protection of War Victims; The Hague Convention (IV) Respecting the Laws and Customs of War on Land and the Regulations annexed thereto of October 18, 1907; the Convention on the Prevention and Punishment of the Crime of Genocide of December 9, 1948; and the Charter of the International Military Tribunal of August 8, 1945.”
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a war crime című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.