Ebben a cikkben elmélyülünk a Hatvany Lajos lenyűgöző világában, feltárva annak legrelevánsabb és legmélyebb aspektusait. Ennek mentén elemezzük hatását különböző kontextusokban, a személyestől a társadalmi szféráig, beleértve a szakmai és kulturális szférában gyakorolt hatását is. A Hatvany Lajos olyan téma, amely ma nagy érdeklődést váltott ki, és ezzel a kutatással igyekszünk rávilágítani annak sokrétűségére és relevanciájára a kortárs társadalomban. Reméljük, hogy ez az olvasmány gazdagító és mély elmélkedést vált ki a Hatvany Lajos-ről és életünkben betöltött jelentéséről.
Hatvany Lajos
Hatvany Lajos az 1910-es években (Székely Aladár felvétele)
A báró hatvani Hatvany-Deutsch család sarja. Gazdag gyártulajdonos családban nőtt fel, ahol szerették és támogatták a magyar kultúrát. Apja Hatvany-Deutsch Sándor cukorgyáros, a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) alapítója és alelnöke, édesanyja Hatvany-Deutsch Emma. A gimnáziumot a budapesti piaristáknál végezte 1889 és 1897 között. Érettségi után egyetemi tanulmányait Magyarországon és Németországban folytatta. Magyarországon elsősorban Gyulai Pál volt rá hatással. 1905-ben szerzett bölcsészdoktori diplomát. Három évvel később, 1908-ban Ignotussal és Fenyő Miksával megalapították a Nyugat című folyóiratot, mely a 20. század első harmadában a legnagyobb hatású irodalmi lap volt.
1911-ben Osvát Ernővel való személyes összetűzése miatt megvált a Nyugattól, és több évre Berlinbe költözött.
1917-ben tért vissza Magyarországra, ekkortól a Pesti Napló, majd az Esztendő című lapok szerkesztője volt. Az 1918-19-es polgári forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja és a Vörösmarty Akadémia egyik alapítója volt. A Tanácsköztársaság végén Bécsbe emigrált, lakóhelyül a lainzi Hermész-villát bérelte ki, ahol a kor számos magyar irodalmi személyiségét látta vendégül, majd Berlinben és Párizsban élt. 1927-ben költözött vissza Magyarországra; ekkor a Horthy-rendszert bíráló "nemzetgyalázó" írásai miatt bíróság elé állították, és másfél év börtönre ítélték, de külföldi nyomásra végül kegyelmet kapott. 1938-ban újra emigrált; előbb Párizsban, majd Oxfordban élt.
Felesége Somogyi Irén, 1934-ban házasodtak Budapesten.
Munkássága
Egész életét a művészetek, elsősorban a magyar irodalom anyagi és erkölcsi támogatásának szentelte. Felkarolta a tehetséges, újító írókat, költőket. Szoros barátságban állt Ady Endrével. Tóth Árpádot, József Attilát, Markovits Rodiont, Lesznai Annát és az irodalom számos más nagyságát pályájuk kezdetétől erkölcsileg támogatta, de akinek arra szüksége volt, anyagilag is. A fiatal tehetséges alkotók ismertségét saját írásaival is elősegítette. A racionalista és az impresszionista kritika és publicisztika jeles képviselője volt. Élete végéig kutatta Petőfi Sándor munkásságát és életrajzi adatait. Jelentősek irodalomtörténeti munkái, de regényeket és színműveket is írt. Szépirodalmi műveiben a magyar polgárság kialakulását és fejlődését ábrázolja bensőségességgel és éles kritikával. Magyar nyelven publikált itthon, de emigrációban német nyelven is. Művészi álnevei voltak: Pilvax, Agricola.
Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten. Ein Kollegienheft; Zeitler, Leipzig, 1908. – Magyar kiadása: A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya; németből ford. Szőllősy Klára; Gondolat, Bp., 1968.
Én és a könyvek; Nyugat, Bp., 1910.
Gyulai Pál estéje; Nyugat, Bp., 1911.
Feleségek felesége. Petőfi, mint vőlegény; Pallas, Bp., 1919.
A vén korcsmáros és fia, a kontár. Pesti téglák krónikája; Új Modern Könyvtár, Bécs, 1922 (Új modern könyvtár).
Ady világa. Isten könyve, 1-2.; Pegasus, Wien, 1923.
Ady világa. Szerelem könyve, 1-2.; Pegasus, Wien, 1924.
Ady a kortársak közt. Ady Endre levelei és levelek Ady Endréhez; Genius, Bp., 1928.
Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát; Káldor, Bp., 1934 (Munkák és napok). – Bölöni Farkas Sándorról.
Így élt Petőfi; Új Idők, Bp., 1947. – Jelentősen bővített, átdolgozott kiadás: Így élt Petőfi, I-V; Akadémiai, Bp., 1955–1957. – Az I-II. kötetek 2., javított kiadása: Így élt Petőfi, I-II, sajtó alá rend., szerk. Kiss József, Pándi Pál; 2. jav. kiad.; Akadémiai, Bp., 1967. – Az I-II. kötetek változatlan utánnyomása: 1980.
Ahány párt, annyi Ady; Népszava, Bp., 1948 (Irodalomról – szocialistáknak).
Beszélő házak és tájak. A magyar irodalom emlékhelyei; szerk. Hatvany Lajos, fotó Gink Károly, sajtó alá rend., kieg. Erki Edit; Officina Nova, Bp., 1990.
Levelezése
Levelek Hatvany Lajoshoz; vál., szerk. Hatvany Lajosné, bev. Nagy Péter, jegyz. Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1967.
Hatvany Lajos levelei; vál., szöveggond. Hatvany Lajosné és Rozsics István, jegyz. Hatvany Lajos, Rozsics István, előszó Illés Endre; Szépirodalmi, Bp., 1985.