Ebben a cikkben a Jacques Dutronc témával foglalkozunk, amely egy olyan aktuális kérdés, amely nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Jacques Dutronc-ről a terület szakértői, valamint a hatásának és hatókörének jobb megértése iránt érdeklődők tanulmányok, elemzések és elmélkedések tárgyát képezték. Az évek során a Jacques Dutronc fejlődött és különböző árnyalatokat szerzett, így rendkívül összetett és sokdimenziós ügy. Ebben az értelemben kulcsfontosságú, hogy elmélyedjünk annak legrelevánsabb aspektusaiban, következményeiben és lehetséges következményeiben egyéni és kollektív szinten. Ebben a cikkben a Jacques Dutronc univerzumába fogunk beleásni, annak számos aspektusával foglalkozva azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a ma oly fontos témáról.
1963-1964 között a Dutronc az El Toro et les Cyclones együttes gitárosa volt, amellyel több EP-t is rögzített. Katonai szolgálata után Jacques Wolfsohn, a Vogue Records művészeti igazgatója asszisztense volt. Sok dalt hangszerelt akkor kevéssé ismert előadóknak, mint például Zou Zou és Cléo.
1966 elején Jacques Lanzmann azt javasolta Dutroncnak, hogy vegye fel az Et moi, et moi, et moi-t. A dal 1966-ban jelent meg, és nagy sikert aratott Franciaországban.
Lanzmann (szöveg) és Dutronc (zene) duója aztán a francia pop számos klasszikusát hozta létre. (Les Playboys, Le cactus, Il est cinq heures, Paris s'éveille...).
Dutroncot mindenekelőtt ironikus, parodizáló távolságtartása különbözteti meg korának többi énekesétől.
Jacques Dutronc a korzikai Monticellóban él. Françoise Hardy-val közös fia, Thomas Dutronc szintén zenész és színész. Több albumon dolgoztak együtt.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jacques Dutronc című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.