Az univerzalizmus olyan etikai világnézet, amely egyetemességet, valaminek az univerzális jellegét, voltát fejezi ki. Több vallásban az univerzalizmus azt a meggyőződést jelenti, hogy minden ember megmenthetővé válik, mindenki üdvözül.
Az univerzalizmus eszméje jelen van a kereszténységben, a judaizmusban, az iszlámban, a zoroasztrizmusban, a hinduizmusban és más vallásokban is. A kereszténységben az univerzalizmus első vitathatatlan forrásai Angliában a 17. században, a kontinentális Európában és Amerikában a 18. században jelentek meg.
Az a tan, hogy végül mindenki részesül az üdvösségben. Alapja az a meggyőződés, hogy a szeretet Istene nem róhat ki örökké tartó büntetést és az üdvösség nem teljes, ha bárki ki van rekesztve belőle.
A 18. században önálló mozgalom jött létre (főleg Észak-Amerikában). Itt az első univerzalista templomot 1779-ben alapította John Murray Gloucesterben (Massachusetts). Sok baptista lett univerzalista.
A univerzalizmusnak Hosea Ballou (1771–1852) Értekezés a kiengesztelésről (A treatise on Atonement) című műve adott lendületet. A mozgalom 1961-ben egyesült az unitáriusokkal, létrehozva az Unitárius Univerzalista Szövetséget.
A judaizmusban az univerzalizmus az egész emberiség számára egyetlen vallást igaznak és egyetemesnek nyilvánító nézet. Ellentéte a partikularizmus. A zsidó vallás univerzalista abban a tekintetben, hogy elismeri Isten abszolút fensőbbségét, és vallja, hogy a Messiásnak köszönhető megváltás az egész emberiségre kiterjed. Abban a tekintetben viszont partikularista, hogy kitüntetett jelentőséget tulajdonít az önálló entitásnak tekintett zsidó nép fennmaradásának.
↑ Akadémiai Kiadó: Világvallások: Világvallások a-zs: Univerzalizmus. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2009. ISBN 9789630587082