Ebben a cikkben a Vallásfilozófia lenyűgöző világát és a mai társadalomra gyakorolt hatását fogjuk felfedezni. A Vallásfilozófia eredetétől a mai relevanciájáig vita és elmélkedés témája volt különböző területeken, akár a populáris kultúra, akár a politika, a tudomány vagy a technológia területén. A történelem során a Vallásfilozófia jelentős hatással volt arra, ahogyan az emberek egymással és az őket körülvevő környezettel kommunikálnak. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk azokat a különböző szempontokat, amelyek miatt a Vallásfilozófia olyan releváns és folyamatosan fejlődő témává válik.
A vallásfilozófia a vallásra irányuló filozófiai reflexió. A vallásfilozófia feladatának tekinti a filozófiai istenérvek és istenbizonyítékok megalkotását, elemzését, a teológia és a filozófia, a hit és az értelem közötti viszony természetének tisztázását. Viszonylag új keletű kifejezés; először a 18. század végén, Németországban használták.
A filozófia és a hit
Isten létének kérdése, mindig is a filozófia problémái közé tartozott, már az ókor óta, mondhatni, nem volt olyan gondolkodó akit ne foglalkoztatott volna ez a kérdés. A filozófusok vallásos meggyőződésüknek megfelelően a hit mellett vagy ellen hoznak fel bizonyítékot. A vallásfilozófia feladta Isten léte, vagy nem léte mellett felhozott állítások bizonyítása.
Egy felsőbb rendű hatalom, Isten létezését először a preszókratikus természetfilozófusok, főként az atomisták: Leukipposz és Démokritosz kérdőjelezték meg. Ők a világot teljesen anyagi természetűnek írták le, amelyben semmiféle teremtő vagy elrendező erő nem munkálkodik.
A kereszténység megjelenése előtti időkben már számos elmélet született Isten létével, természetével kapcsolatban, ezek közül különösen figyelemre méltó Platónnak a Timaiosz művében kifejtett elmélete, ami nagy hatással volt olyan későbbi gondolkodókra mint Órigenész és Hippói Szent Ágoston. Platón istene, a Démiurgosz örök és mozdulatlan és valójában nem vesz részt a világ kialakításában sem működésébe, sőt a világ dolgaiba sem avatkozik bele. Ellenben számos kisisten, a 'kézműves istenek', akik nem közelítik meg Isten tökéletességét, de az emberek felett állnak, mindezt elvégzik, ezzel magyarázható, hogy a világban vannak tökéletlenségek és, hogy létezik a rossz.
Az empirista filozófusok szerint, ami tapasztalatilag nem igazolható, arról értelmetlen beszélni. Ehhez hasonló véleményen voltak a Bécsi kör filozófusai is: ami nem verifikálható arról nem állíthatjuk bizonyossággal, hogy igaz vagy hamis. Alfred Jules Ayer, Rudolf Carnap és a logikai pozitivisták szerint ez egyértelműen bizonyítja Isten nemlétezését, szerintük, amely szavak nem referálnak tapasztalható dologra azok nem léteznek. Így ír erről Ayer:
Az 'Isten' szó metafizikai kifejezés. Ha pedig 'Isten' szó metafizikai kifejezés, akkor még csak valószínű sem lehet, hogy egy isten létezzék. Hiszen ha azt mondom:"Isten létezik", akkor metafizikai kijelentést teszek, amely sem igaz sem hamis nem lehet. Ugyanennél az oknál fogva, nem bírhat semmiféle szó szerinti jelentéssel egyetlen olyan mondat sem, amely egy természetfeletti isten tulajdonságait taglalja.
A falszafa(arab: الفلسفة الإسلامية al falsafa-l-islamiya) a filozófia művelése az iszlámban. A muszlimok azért foglalkoznak előszeretettel filozófiával (legalábbis az első évszázadokban), mert meggyőződésük, hogy Isten mindennek a teremtője, s a tudás és az isteni alkotások mélyebb megértését eredményezi.
Hegel, G. W. F.: Vallásfilozófiai előadások (ford. Csikós Ella et al., jegyz., előszó Zoltai Dénes), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2000, ISBN 9789639165441
Canterburyi Szent Anzelm: Filozófiai és teológiai művek (ford. Dér Katalin), Osiris Kiadó, Budapest, 2001, ISBN 9633890977
Tillich, Paul: Rendszeres teológia (ford. Szabó István), Osiris Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 9633791901
Bultmann, Rudolf: Az Újszövetség teológiája (ford. Koczó Pál), Osiris Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 9633894646